Kukoricza szára
Felfutott a fára,
Az én galambomnak
Dombon van a háza.
Kukoricza szára
Felfutott a fára,
Az én kedvesemnek
Csókra áll a szája.
Mikor arra járok,
Nagyokat durrantok,
Az én galambomnak
Szivére bút hajtok.
Ne szomorkodj, rózsám,
Most is szeretlek ám;
Ha nem szeretnélek,
Nem emlegetnélek.
Majd jövő farsangkor,
Többet mondok akkor,
Violám, enyim léssz
Esztendő ilyenkor.
