Magasan száll a felhő az égen,
Nem láttam én a rózsámat régen;
Ha én, mint a felhő, szállni tudnék,
Minden este a rózsámhoz mennék.
Tavasz lesz már, el fog a hó menni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe’,
Hadd tűzne fel hószín kebelére.
Sem felhő, sem ibolya nem vagyok,
Csak egy szegény árva legény vagyok;
Messze van az én rózsám tanyája,
Csak busúlok, kesergek utána.
