Amoda van egy kis kerek erdő,
Abban vagyon csipkebokor vessző,
Arra szálla egy árva madárka,
Szép szájában egy kis czédulácska.
Kis körmével csak úgy irdogálja,
Szép szájával el is magyarázza:
Rózsám, rózsám, ne tarts soká fogva,
Légy az enyém jövő karácsonyra.
Rózsám, rózsám, rózsám, teremtette,
A Vécsei gyalog regementje!
Haza jövők, haza, esztendőre,
Talán még akkor se lesz későre.
A baraczkfa pirossal virágzik,
A liliom kékkel illatozik,
Az én szivem búval harmatozik,
Mert éj-nap csak hozzád óhajtozik.