Be van az én szüröm ujja kötve,
Félre, kis lány, ne kaparászsz benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.
Ha megunom magam a pusztába’
Kapom magam, megyek a csárdába,
Parancsolom a korcsmárosnénak,
Hogy hozzon bort a borivójának.
Még azt mondják nékem az irigyek,
Ihatom én, mert loptam eleget.
Nem kivánok én annak egyebet,
Soh’se lássa a csillagos eget.
