Sohasem vétettem Székes-Fehérvárnak,
Mégis besoroztak lovas katonának.
Lovasnak állottam, bakancsosnak tettek,
Hej a teremtettét! mindjárt reá szedtek.
A lovas katona mikor masirozik,
Felül a lovára, csakúgy dohányozik;
A szegény bakancsos mikor masirozik,
Kerüli a nagy sárt, csakúgy káromkodik.
Átkozott csizmája! mily rövid a szára,
Hej, minden órában elmerül a sárba!
Verje meg az Isten a mészáros bárdját!
Miért vagdosta el a kis borjú lábát.
Mostan a kis borju nem tud lábán járni,
Szegény bakancsosnak hátán kell hordani.
