Leszállott a páva Tengernek partjára, Tengernek partjáról Nagy török császárnak Dali udvarába. Onnét szálla páva Kényes páva madár Tömlöcz ablakára: Ottan fúdogálá Szomoru énekét, Szomoru fogságban, Egy székely katona: »Hej páva, hej páva! Császárné pávája!… Ha én páva volnék, Jó reggel felkelnék, Folyóvizre mennék, Folyóvizet innám, Szárnyim csattogtatnám, Tollamat hullatnám. Fényes tollaimat Szép leány fölszedné, Az ő édesének Kalapjába tenné, Bokrétába kötné.« Hát ott üldögéle Czifra ablakába’ Császár szép leánya, Gyönge violája. Ahajt meghallotta Szomoru énekét Székely katonának. »Nyiss ajtót, nyiss ajtót, Fegyveres istrázsa! Császár szép leánya, Gyönge violája Tőled azt kivánja. Ki vagy te, ki vagy te, Énekes katona?« »Nem látod: rab vagyok? Térdig vasban vagyok. Székely fiu voltam, Bátor fiu voltam, Most semmi sem vagyok, S mégis a strázsának Számolni kell rólam.« »Velem jösz te mostan Énekes katona!« »Hova menjek én el, Császár szép leánya?« »Czifra palotámba, Éjjeli szállásra.« »Nem látod: rab vagyok? Térdig vasban vagyok.« Ottan levéteté Nehéz vasat róla Fegyveres strázsával; Ottan átölelé Szegény székely legényt Két gyenge karjával; Onnét elvezeté Czifra palotába, Ottan lefekteté Puha selyem-ágyba. »Enyém vagy te mostan, Szép fogoly katona!« »Van nekem szeretőm, Császár szép leánya!« Ajtón hallgatózék A nagy török császár. »Nyiss ajtót egyszerre, Beste-lélek lánya!« Jaj, nem nyitá ajtót, Berugá a császár, A nagy török császár. Székely katonának Ott fejét elvette, Testét a tengerbe Belé is vetette. »Hát te, beste-lélek, Három halál közül Melyiket választod? Vizbe vettesselek? Megégettesselek? Vagy halálig tartó Tömlöczbe vesselek?« Jaj, hiába kéri Császár szép leánya, Gyönge violája, A nagy török császárt. Vizbe nem vetteté, Tüzbe nem vetteté, Záratá toronyba, Szomoru fogságba. Onnét siratozá Szép fogoly katonát, Onnét fúdogálá Szomoru énekét Székely katonának. Szomoru énektől Éjjel sem alhaték, Nappal sem nyughaték A nagy török császár. »Hozzátok elémbe Beste-lélek lányát!« Eleibe vitték. »Hát te mit énekelsz, Beste-lélek lánya? Éjjel nem alhatom, Nappal nem nyughatom.« »Szomoru énekét Székely katonának.« »Egyszerre vigyétek, A tüzbe vessétek!« Egyszeribe vitték, A tűzbe vetették. Tűz meg nem égette Császár szép leányát, Gyönge violáját. »Egyszerre vigyétek, Tengerbe vessétek Beste-lélek lányát! Székely katonához!« Egyszeribe vitték, Tengerbe vetették. Tenger béfogadta, Szépen eltakarta, Székely katonával Egy helyre habarta Császár szép leányát, Gyönge violáját!