Piros alma leesett a sárba,
Ki felveszi, nem veszi hiába.
Én felvettem, megmostam a sártól.
Páros csókot kaptam a babámtól.
Piros alma, ne gurulj, ne gurulj!
Barna kislány, ne búsulj, ne búsulj!
Lám én, babám, akkor sem búsultam,
Mikor szerető nélkül maradtam.
A kékedi bíró ablakjába
Kivirított a kerekes mályva.
Olyant virít, mint a lecseppent vér.
Meghalok a régi szeretőmért.
Zsebkendőmben van egy piros alma.
Haragszik rám a szeretőm anyja.
Mennél jobban haragíjja magát,
Annál jobban szeretem a fiát!
Alsókéked (Abaúj-Torna)
Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok
