Templom előtt egy küs házikóba
Egy vénleány sírdogál magába;
Falba veri fejit bánatjába,
Hogy nem vitték férhöz a fassángba.
- Fassáng, fassáng ezör eléjőne,
Méges a szer reám nem kerülne.
Ha még eccer anyám újra szülne,
Talán rám es a sor elkerülne.
Párta, párta, búra termött párta;
A szégyön s bú szűvem átaljárta;
Ha megfoglak, messze elhajítlak,
A patakba kővel es bényomlak.
Kiseprem a kipingált házamot,
Felvetem a paplanyos ágyamot;
Ágyam olyan, hogy a padlót éri.
Parasztlegén meg sem meri kérni.
Én elmenyek igen-igen messze:
Magyarország kellős közepibe;
Veres gyüngyöt kötök a nyakamba,
Herceg, bárók jőnek látásomra.
Minden este várom a kérőket;
Tám az ördög mind elvitte őköt?
Má meguntam a kérőköt várni,
Magam fogok szerencsét próbálni.
Bárcsak immán azt hallanám hírbe,
Hogy valahol legény-esső lenne!
Kifekünném az út közepire,
Hogy cseppenne a surcom széjire!
Székelyföld
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
