Esik eső, jaj, de szépen csepereg!
Barna kislány az akna partján kesereg.
Sírva kéri ő a főaknász urat:
- Egypár szóra hívják ki a babámat!
Bányászlegény, ha bemegy a bányába,
A csákányát vágja a szén aljába.
- Vágjad, pajtás, hadd rugjon a szemembe,
Mert Somsályon aranypénzen fizetnek!
- Bányászlegény, addig nem lesz ma sikta
Míg ki nem lesz a métered faragva.
- Itt van már az éjfélnek az ideje,
Ki is van már a méternek fele.
A szállító, ha bemegy a bányába,
Elsiet a közeli nomerára
Százhúsz csillét leszállít egy órára,
Majd csak akkor gyujt rá cigarettára.
A somsályi felső tárna de magos!
De sok szegény bányászlegény hervad ott!
Hervadozik, mert büdös a levegő;
Mer a bánya olyan, mint a temető.
Leszakadt a bányának a teteje,
Benne maradt százhúsz ember élete.
Sírhat-ríhat a sok árva eleget,
Mer odalett, ki kenyeret keresett.
Somsály-bányatelep (Borsod)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
