Szűröm ujja rongyos, cipőm orra sáros.
Nem fogad be engem se falu, se város.
Kopott talicskámmal a világot járom,
Árok partján van az éjjeli szállásom.
Amott jön a zsandár, vasat ver kezemre,
Pedig nem loptam én világéletembe.
Egyedüli bűnöm: korán lettem árva,
Csavargóvá lettem ebbe a világba.
Csongrád (Csongrád)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
