Szerelmes, édös Istenünk!
Ugyan bizon mi lesz velünk?
Mind csak szántunk, mind csak vetünk,
Még sincs megevő kenyerünk!
A sok adó, a sok fizess
Miatt szuszék, járom üress;
Pedig úgy terem itt a rozs,
Mint (Bécs)be a palaglafos
Fődünk tiszta búza helyett
Az üdőn es konkolyt termett;
S ha vaj egy szál búza sarja
Megmaradt, azt bogár marja.
Tavaszt es heába várunk,
A tavaszba sincs áldásunk;
Nyugoti meg északi szél
Leforrázza, ami kikél.
Ami régen ritkábban vót:
Szénánk mind elviszi az Ót;
Nincs víg arató, takaró
Nem fényes a kasza, solló
Están bátyom panasszára
Azt kérdezi a komája:
- Koma! Mi a palánéta
Vajon nem az-é az oka?
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>