Szomorán búg a vadgalamb...

Szomorán búg a vadgalamb,
Szomorán szól a nagy harang,
Azért szól olyan szomorán,
El van irva az én rózsám.
Töltik az erdélyi utat,
Viszik a sok magyar ifjat,
Viszik ki Galicziába,
Idegen, szegény országba.
»Állj meg, lelkem, kérdjelek meg,
Ha elmentél, hol kaplak meg?«
»Jere ki Galicziába,
Megkapsz ott egy kaszárnyába.«
Galiczia közepibe
Két kaszárnya van épitve,
Abba vannak a legények,
Abba busulnak szegények.
Kihajolnak az ablakból,
Rózsa nyilik csákojokból;
Rózsa nyilik, szegfű hajlik,
Az én rózsám szava hallik.
Mi haszna, hogy szava hallik,
Ha Erdélyben nem lakhatik!
Galiczia hetven pósta,
A levele nem ér oda.
Haza jőne, nem eresztik,
Meghasad a szive estig.
Ha meghasad, eltemetik,
Azt is csak értem cselekszik!