»Szép Juliám, szép leányom, Kertemben nyilt tulipánom, Ne szeresd te jobbágyodat!« »Nem szeretem jobbágyomat, Csak szeretem az ifiat, Szép ifiat, a lelkemet!« Jaj, kimene öreg király, Megfogatá az ifiat, Föltéteté csonka torony, Csonka torony tetejére. Hej, kimene szép Julia, Meglátá őt az ifiu: »Hej Juliám, szép Juliám, Kertbe nyiló szép violám, Menj be te is az apádhoz, Essél térdre eleibe, S mondd meg neki ilyen szókkal: Atyám, atyám, öreg király! Vétesse be az ifiat Csonka torony tetejéről, Ne veresse az esővel, Ne fútassa hideg széllel, Ne süttesse a napfénynyel!« Jaj, kiméne öreg király, Levéteté az ifiat Csonka torony tetejéről, Kiviteté sík mezőre, Sík mezőnek közepére, Ott őt mindjárt megöleté, Szívét, máját kivéteté, S Juliának haza küldé. Hogy meglátá szép Julia, Hogy megölték az ifiat, Fejét földre csüggesztette, Magát halni eresztette. Hogy meglátá öreg király, Hogy haldoklik Juliája: »Hej Juliám, szép leányom, Kertemben nőtt tulipánom! Ha én ezt igy tudtam volna, Dehogy megölettem volna, Fiamnak fogadtam volna, Királyságom, országomat, Mind mind neki adtam volna!«