Magossan repül a daru,

Magossan repül a daru,

Nagyokat is kurjantgat;

Szárnyaiból, farkaiból,

Bokrétákat hullatgat.

 

Szedjed rózsám, szedjed,

Kalapod mellé tégyed;

Hogy a többek közül téged,

Könnyen megismerjelek.

 

Amék jánnak a párnája

Libatollal van rakva;

Amék legény arra fekszik,

El is alszik az abba.

 

Nem hijába híres,

Nevezetes a liba,

Mert sok keserves verseket

Leír annak a tolla.

 

Túl a Tiszán, faluvégen,

Van egy csárda magába;

Odavár az én galambom

Ebédre, vacsorára.

 

– Ne várj, rózsám, ne várj,

Nem mehetek mindenkor;

Van nekem egy kis angyalom,

Ki rám vigyáz illyenkor.

 

 

Ugocsa

 

Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok