Nem iszom bort, csak a szőlő levét,

Nem iszom bort, csak a szőlő levét,

De azt is úgy, ha megszűrik elébb.

Szeretem én a barna menyecskét,

De azt is úgy, ha megcsókol elébb.

 

Nem iszom bort, fogadásom tartja,

Iszom vizet, ha a rózsám adja.

De azt is úgy, ha szájából adja,

Mint a galamb, ha párját itatja.

 

Még azt mondják, hogy részeges vagyok,

Hogy én gyakran a korcsmába járok.

Mondja nekem akárki szemembe:

Kiét ittam világéletembe?

 

Forrás: Ortutay Gyula – Magyar Népdalok