Arattam én a múlt nyáron,
A hasznát még ma is várom!
Termett búza, termett árpa,
Jóllakott az úr magtárja.
Pedig de sok izzadságom
Csurgott el ott a határon!
Ugyan mi is lett belőle?
Valaki meghízott tőle!
Nincs is esze a szegénynek,
Hogy élhetne, mégse élhet:
Másnak adja vérét, máját,
Azok meg csak elprédálják.
De szeretném elkiáltni,
Hogy hallaná meg akárki:
Ki nem kapál, ki nem arat,
Az egyen az asztal alatt!
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
