Ej-haj, fűteleki arató leányok
Ellopták a kiskertből a virágot.
Szombat este tizenkét óra tájban,
Ej-haj, kitűzték a kaszások kalapjába.
Ej-haj, édesanyám, én is arató vagyok.
Az uraság tallóján elhervadok.
Elhervadok, mint a rózsa a fán,
Ej-haj, nincsen kedvem az uraság tarlóján.
Ej-haj, elmehetsz már akár alá, akár föl,
A savanyú babot nem találod föl.
Föltalálod fűteleki majorba,
Ej-haj, ott főzik egy nagy ebadta fazékba.
Fűteleki kásába más nincsen.
Csak akkora rántások, mint az öklöm.
Hogyha aztat kitálalják estére,
Ej-haj, minden cseppjét kibuktattam a földre.
Velem (Vas)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
