Ezernyolcszáznyolcvannyóc,

Ezernyolcszáznyolcvannyóc,

Üresen maradt a póc.

Nem kellenek nagy zsákok,

Csak azok a vékások,

Azok a vékás zsákok.



A mágocsi aratók,

Jaj, de nagyon szomorúk:

Learatták a búzát,

De nem kell neki a zsák,

Mert a részt lefoglalták.



- Nemzetes uram, kérjük:

Ne vegye el a részünk!

Odahaza a család

Várja a kis gabonát,

Mint a madár az anyját.



De ő meg se hallgatja,

És a részt behordatja.

Nem nézi az árvizet,

Amely minket tönkretett:

Elvette a részünket.



Most már Mágocs határa,

Annak minden polgára,

Itt hagyunk benneteket,

Isten legyen veletek!

Soha ne feledjetek!



Csongrád



Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>