Meguntam én ezt az urat szolgálni,
Tarlójában feljebb-alább sétálni;
Feltörte a kaszanyél a kezemet.
Az uraság nem ád többet kenyeret.
Tiszta búza ki sem hányta a fejét,
Páros galamb mind elhordta a szemét.
Páros galamb fiainak hordta el.
Aranyoskám, sohase felejtlek el.
Báta (Tolna)
Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>
