Szerelmes, édös Istenünk!

Szerelmes, édös Istenünk!

Ugyan bizon mi lesz velünk?

Mind csak szántunk, mind csak vetünk,

Még sincs megevő kenyerünk!



A sok adó, a sok fizess

Miatt szuszék, járom üress;

Pedig úgy terem itt a rozs,

Mint (Bécs)be a palaglafos



Fődünk tiszta búza helyett

Az üdőn es konkolyt termett;

S ha vaj egy szál búza sarja

Megmaradt, azt bogár marja.



Tavaszt es heába várunk,

A tavaszba sincs áldásunk;

Nyugoti meg északi szél

Leforrázza, ami kikél.



Ami régen ritkábban vót:

Szénánk mind elviszi az Ót;

Nincs víg arató, takaró

Nem fényes a kasza, solló



Están bátyom panasszára

Azt kérdezi a komája:

- Koma! Mi a palánéta

Vajon nem az-é az oka?



Forrás: Ortutay Gyula - Magyar Népdalok<http://mek.oszk.hu/06200/06234>